Csendesen ülök a széken,
arra vágyom, senki se nézzen.
Soha senki se lásson,
ha gyönge is vagyok, ne sajnáljon.

Csendesen ülök a széken,
azt akarom, mindenki nézzen.
Mindenki lásson,
ha erős vagyok, az motiváljon.

Csendesen ülök a széken,
a kezemet, félszegen nézem.
Mosolyogva várom,
a fájdalmam messzire hátráljon.

Csendesen ülök a széken,
már nem érdekel, ki néz rám éppen.
Már nem félek, hanem élek,
a gyökereim itt vannak vélem.

Csendesen ülök a széken,
a poharam félig telve van, kérem.
Nevetve várom a tavaszt,
csendesen a hó, reggeltől havazz.

Megérkezett a tavasz végre,
ablakot nyitott a hosszú télre.
A nap ismét csodát mutatott,
hosszú idő után, újra mulatott.

A virágok sorban állnak,
a föld alatt, nyugtalanul várnak.
Becsapta őket már egyszer a tavasz,
félve dugja ki rügyét a barack.

Előkerülnek újra a drót szamarak,
a széllel szállnak, akár a madarak.
Hajakat borzol a könnyű, tavaszi szél,
erőtől duzzad egy új, kitűzött cél.

Mennyi fagyos délelőtt múlt el,
didergő lidércként félelmet kelt.
Hosszú kabátokon a cipzár lazul,
lassan, mindegyik a szekrény alján lapul.

Végre virágba borulnak az út menti fák,
virágszirmoktól lesz szép a táj.
A Duna parton újra éled minden,
hosszú sétát tehetsz ingyen.

Ó drága tavasz, léted, mosolyt fakaszt.

Azt mondtad, hogy mindig zöld a fű,
az élet, sosem keserű.
Azt mondtad, hogy folyton kék az ég,
a felhő, örökkön hófehér.

Azt mondtad, hogy nevetni kell,
a kacaj, az égig emel.
Azt mondtad, hogy könnyű lesz minden,
soha, semmi se lesz ingyen.

Azt mondtad, hogy talán lesz kabátom,
s velem lesz, mindig a családom.
Azt mondtad, hogy sose leszek egyedül,
körülöttem, száz tücsök hegedül.

Azt mondtad, hogy minden szavad igaz,
higgyek magamba, ez lesz a vigasz.
Azt mondtad, hogy sose féljek,
mindig, csak a jót reméljem.

Azt mondtad, hogy örökké szeretsz majd,
ha életünk bármerre is tart.
De nem mondtad, hogy itt hagysz egyedül,
a hiányod, fájón a szívemben hegedül.

A kabátok a fogason lógnak,
kisebb, nagyobb méretek,
lehet rojtos, kopott típus,
számtalan pecsét rajta,
akár gombos, vagy cipzáros,
lehet ó divatú, régies illatú,
színes, hivalkodó virágos,
kockás, színeiben világos.
Megannyi számtalan fajta,
ne zavarjon a sok tarka-barka,
legyen elég egy belőle,
másét hagyd a helyén,
nem tudhatod,
az ö kabátja, mennyire nehéz.